It's not over

Ukwon one -shot  [San Rin Rin barátnémnak sok-sok szeretettel.Remélem tetszik . Igaz nem olyan profi mint a te irományaid de igyekeztem . :33 <3 ]

Minnie szemszög:

  Unottan ücsörögtem a párkányon a könyvben elmélyedve, amit a kezemben tartottam. A kedvenc kötetemet olvastam a Battle Royalet. Mindig is imádtam a horrort és abban reménykedtem, hogy eltereli a gondolataimat Ő róla. Sajnos ez a taktika nem nagyon vált be ugyan is nem bírtam felemészteni, amit tett. Annyira boldog voltam vele miért kellett ezt tennie?  Fájt a tudat, hogy nem voltam elég jó neki. Próbáltam minden erőmmel a könyvre koncentrálni, de mindig csak a történtek játszódtak le a fejemben. Épp meg akartam lepni a fellépése előtt…

- Szia Jiho nem láttad Yookwont?  - állítottam le a szöszit a folyosón.

- Hát utoljára az öltözőben láttam, de ha van, valami szívesen segítek. -  Ajánlkozott. Zicoval mindig is nagyon jó haverok voltunk. Mindig  segített, ha kértem.

- Nincs semmi csak gondoltam fellépés előtt sok szerencsét kívánok neki. –hadartam majd elviharoztam az öltöző fele. Az ajtónál megtorpantam, azonban kis tétovázás után lenyomtam a kilincset és beléptem. Itt olyan látvány fogadott, amitől legszívesebben kivetettem volna magam egy kamion elé. Kim Yookwon akivel egy éves kapcsolatom volt épp az öltöző kanapéján csókolgat egy másik lányt. A számomra ismeretlen nőszemélyt már megszabadította pólójától, amiből arra következtetek, ha kicsivel később jövök, akkor le is fekteti. Pár pillanatig döbbenten álltam, majd könnyeimet visszatartva szaladtam el. A nagy rohanás közepette nem vettem észre az épp előttem sétálgató Jihot ezért sikeresen belerohantam.

- Nem látsz a szemed.. ó Minnie te vagy az? Mi történt? Elég meggyötörtnek tűnsz.

-  S-semmi csak kicsit figyelmetlen voltam. Sok szerencsét a fellépés-h-hez. – remegett meg a hangom. Már majdnem kiszöktek könnyeim, amikor tovább indultam.

- Várj! –kapta el a karom. - Mond el mi a baj! Látom, hogy van valami. Esetleg Yookwon csinált valamit? – A név hallatán nem bírtam tovább és arcomat kezeimbe temetve zokogni kezdtem. Zico erre a cselekedetemre magához ölelt. – Nyugodj meg! Majd megleckéztetem, amiért sírni kell látnom téged, de most gyere – fogta meg a kezem és a folyosón elindulva húzott magaután.

- Hova megyünk? –érdeklődtem szepegve.

- Haza viszlek. Ilyen állapotban nem közlekedhetsz, még elcsapnak - simított végig a hajamon.

- De hát hamarosan ti jöttök.

- Még van idő. Addig, ha gondolod, elmondhatod mi történt – nyitotta ki az autót majd miután beszálltunk és elindultunk röviden tömören kiböktem.

- Megcsalt. Legalábbis az öltözőben egy másik nőt csókolgatott, aki csak egy szál melltartóban volt – sóhajtottam.

- Hogy mi? – kerekedtek ki szemei és a tekintete az útról rám szegeződött.

- Előre figyelj! – kiáltottam.

- Egy év után ezt tette? Pedig nekünk, tagoknak is mindig csak rólad áradozott más csaj szóba se jött.

- Jó hanyagoljuk a témát. – hajtottam le a felem. Az út többi felében némán ültünk egymás mellett majd mikor odaértünk beszédbe fogott.

- Minnie ha magányos vagy szólj. Nem szeretném, ha rosszul éreznéd magad. a kis Kwonie pedig megbánja, amit tett .

Ez mind egy hete történt és az óta nem bírok mosolyogni se. Azóta számtalanszor próbált felhívni, de sosem vettem fel. Ha eljött elküldtem. Teljesen bezárkóztam és csak a munkahelyemre mentem el. Egyedül éreztem magamat, de nem akartam más előtt siránkozni.
 Gitárszóra lettem figyelmes. Mikor meghallottam a hangját, ahogy énekelni kezd összeszorult a szívem. Ez volt az a dal, amit először játszott még mielőtt összejöttünk. Miért kell még nagyobb fájdalmat okoznia. Próbáltam más fele figyelni, de jártam sikerrel. Szemeimet ő rá tapasztottam. Egy küzdő Yookwont láttam, szemein látszott a sok sírás, az alváshiány és a bánat. Már rájött, hogy hibázott, de már késő köztünk többet nem lehet, semmi akármennyire is szeretem. Még is mit gondolt egy kis gitározás és mintha semmi sem történt volna? Nem . Még egyszer nem verhet át . A szokásos sablon szöveg hogy „Csak téged szeretlek” sajnos csak mind mind üres szó. Imádtam ezt a dalt, de most minden dallam fájt. Papírt és fekete filctollat fogtam. Nagy betűkel a papírra firkantottam pár szót:

„Menj el!Vége van.”

Kitartottam az ablakon, de ő csak fej rázva egy újabb dalt kezdett el játszani. Ezt a számot most hallottam először így.

 

♪ ~„Ez ismét egy játék.

Adj még egy esélyt.

Mikor azt mondod, hogy vége,

Mikor azt mondod, hogy töröljek el mindent,

Nem hiszem el egyiket sem.

Tényleg azt gondolod, amit mondtál?

Még nem is beszéljük meg, ha már belefáradtál ebbe.

Azt mondod nekem, hogy a saját véleményed szerint vége van?

Kérlek, ne nevettess.

Mikor én vagyok az egyetlen, aki olyan volt , mint te.

És most messzire dobsz?

Egy újabb napon erre gondolsz és másnap hívsz.

Nem tudlak így elengedni

A testem a szívem csak úgy megfagy.

Soha nem gondoltam, hogy elhagylak téged.

Még időm sincs, hogy nehezteljek rád az emlékeimben

Ha el hagysz akkor túl kell lépned rajtam.

Az egy hazugság volt amikor azt  mondtad hogy szerettél?

Mikor azt mondod, hogy vége,

Mikor azt mondod, hogy töröljek el mindent,

Nem hiszem el egyiket sem.

Még nincs vége.(vége ,vége)

Alig félúton járunk ebben az unalmas szünetben,

Miért, miért miért vagy ilyen?

Ezt mind meg kell oldani ha még egyszer belegondolsz.

Miért, miért miért kell most?

Inkább sírsz, panaszkodsz és kéred a lehetetlent.

Miért, miért , miért kérdezel a szakításról

Ne hagyj el, Ne búcsúzz el.

Még nincs vége (nincs vége , nincs vége) 

Te voltál az aki velem játszott , vagy én voltam aki megváltoztatott téged?
Megpróbáltam ezt egyedül felfogni de az elmém romlik
Miért gondolod azt , hogy ennek vége van?
Ha bármilyen ok részévé válunk, akkor együtt legyünk újra annak a darabja.
A szerelemnek nincsen vége.

Megpróbáltam elégetni a képedet,
Még azt is töröltem ami bennem maradt.
De még mindig állandóan rád gondolok.
Vissza akarok menni a kezdethez.
Nincs időm hogy nehezteljek rád
Ha elhagysz akkor túl kell lépned rajtam.

Az egy hazugság volt amikor azt  mondtad hogy szerettél?

Mikor azt mondod, hogy vége,

Mikor azt mondod, hogy töröljek el mindent,

Nem hiszem el egyiket sem.

Még nincs vége.(vége ,vége)

Ne , ne, ne ,ne ,, kérlek ne menj el!

Nem tudom megmondani hogy mit gondolsz. 
Egész nap üresnek érzem magam. 

Az egy hazugság volt amikor azt  mondtad hogy szerettél?

Mikor azt mondod, hogy vége,

Mikor azt mondod, hogy töröljek el mindent,

Nem hiszem el egyiket sem.

Még nincs vége.(vége ,vége)

Ne mond hogy viszlát . "   ~ ♪

Az utolsó mondatnál elcsuklott a hangja és elfordította a fejét. Majd kis csend után egy nagyot ordított. 
- Sajnálom . Kérlek beszéljük meg. 
- Megmondtam hogy menj el . Gitározz annak a lánynak akivel olyan jól elvoltál az öltözőben - kiáltottam idegesen és nem sok kellett hozzá, hogy ismét eltörjön a mécses. 

U-kwon szemszög:

A szeretethiány miatt olyat tettem amit sosem szabadott volna , de a bűntudat és hogy szeretem őt arra késztetett hogy mindenképp visszaszerezzem. Egy héten át gyötört a fájdalom . Végig az járt a fejemben hogy nem ölelhetem magamhoz és utál. A számtalan hívás és a látogatás nem segített ezért elhatároztam , hogy gitározni fogok neki . Az első két dal nem nagyon fogta meg , de mindent beleadtam. Kezdett estére hidegebb lenni . Újabb dalba kezdtem bele . Nem szólt egy szót se csak hallgatta . Már lassan fél órája gitároztam eredmény nélkül. Már fáztam és az egyik refrén alatt sikeresen elbotlottam a tüsszögés miatt. Egyre nehézkesebb volt a játék a hangom is néha már remegett. Minie se volt már az ablakban. Lehet hogy abba kéne hagynom? Nem ő mindennél fontosabb. Egyszer csak egy ruhaanyagot éreztem végigsiklani a vállamon. Valaki egy pulóvert terített rám de amikor hátrafordultam Ő vele találtam szembe magam . A gitáromat félredobva  szorosan átöleltem.
- Kérlek bocsáss meg . Hülye voltam , de annyira hiányoztál hogy nem tudtam mit tegyek. Azt mondtad hogy csak két hét múlva látjuk mást és megpróbáltam pótolni a hiányod , de rájöttem hogy ez lehetetlen. - Hadartam vállába temetve arcom.
- Yookwon tudd hogy én szeretlek, de ez akkor is sok . Ha tudnád hogy mennyire fájt látni hogy... - nem hagytam befejezni mondandóját hanem egy csókkal hallgattattam el. Nem ellenkezett ,ami hatalmas megkönnyebbülés volt.
- Sajnálom , tudom hogy rettenetes dolgot tettem . Megbüntethetsz vagy fel is pofozhatsz ha akarsz csak annyit szeretnék hogy had lehessek újra veled.
- Nem bántalak . De ígérd meg hogy soha de soha nem lesz ilyen. - nézett gyönyörű barna szemeivel rám. - Gyere be! Nem szeretném hogy megfázz. 
- Megigérem . De nem zavarok?
-Ugyan dehogy . - vonszolt be az ajtón. Majd miután beértünk és becsuktuk az ajtót újra egymáshoz bújtunk. 
- Hiányoztál. Nagyon szörnyű volt nélküled.   - Tapadtam ajkaira ismét.Utána betoltam a hálószobába és ott folytattuk az egymást csókolását .
- Nagyon megbántott az amit tettél , de képtelen vagyok rád haragudni . Túlságosan szeretlek. - Motyogta.  Ledöntöttem az ágyra és a nyakát kényeztettem. És ezek után ...
A folytatást az olvasók fantáziájára bízom. :3