Hosszú hosszú idő után itt az új rész. Hát igen sokat kellett rá várni, meg nem is a legjobb, de azért itt van. Ez a történet eredetileg rövidnek készült, de ez már az ötödik rész és nincs kedvem abba hagyni ezért a blog címétől eltérően még pár részt biztos, hogy írok. Mindenkinek jó olvasást!:) ]
Jinah szemszög:Teljesen lesokkolt B-bomb cselekedete, viszont kisebb fáziskésés után ellöktem magamtól és Jiho után indultam. Félek, hogy valami hülyeséget csinál, emellett muszáj lesz megbeszélnem vele a történteket.
Már jócskán messze jártam a sátoroktól mikor egy fánál ücsörögve ült valaki. Csak is ő lehet az - gondoltam és odasiettem. Csalódott pillantásokat vetett rám ami igen csak rosszul esett, majd egy rövidke kérdés hagyta el ajkait. ,,Miért?" Ezt nekem is jó lenne tudni.
- Jiho...én nem akartam, csak Minhyuk rám mászott és...- ekkor ő közbe vágott.
- Nem kell magyarázkodnod...végül is semmi közünk egymáshoz - próbált mosolyogni, viszont arcán a bánat tükröződött akárhogy is próbálta ezt leplezni. - Menj vissza a többiek aggódni fognak. Én is megyek, csak kicsit később.
Bánattal telt meg a szívem, ahogy őt így kellett látnom. Akármennyire is próbáltam eddig elfelejteni őt nem ment és most, hogy ez történt csak erősödött ez az érzés. El kell fogadnom...bármi is történt a múltban az érzéseimet nem változtatja. Közelebb sétáltam hozzá majd leguggolva hozzá átöleltem.
- Nem hagylak itt...én nem B-bombot szeretem. Tudod már régóta próbálok túllépni egy hülyén, de úgy látszik képtelen vagyok rá.
Amint befejeztem a mondatom ő csak némán bambult maga elé és kis idő után megszólalt:
- Tudod az a hülye sem bírt túl lépni te rajtad.Izgatottan várta, hogy eljöjjön ez a kirándulás, hátha közelebb kerülhet hozzád és próbált kedves lenni. A múlt éjjel nem B-bomb hozott vissza a sátorba, hanem ő. Látta, hogy elmész valahova és félt, hogy bajod esik, ezért követett. Egy idő után nem talált és tartott attól, hogy történt veled valami. Már a végén a nevedet kiáltva próbált megkeresni és az sem érdekelte, ha rájössz arra, hogy követett. Úgy gondolta inkább haragudj rá, csak ne legyen bajod... Rengeteget kellett járnia az erdőt, hogy rád találjon. Elég csúnya sérülést is szereznél, amit nem hagyhatott figyelmen kívül. Boldog volt, hogy segíthetett, viszont rosszul esett neki, hogy Minhyuknak voltál oly hálás, pedig semmit sem tett. Úgy látszik a táncos járt jól...- hajtotta le a fejét hosszú mondandója után. Ahogy hadarta bűntudatom lett...végig tudtam, hogy magáról beszél és bánattal telt meg szívem, hallván, hogy mennyire semmibe vettem igyekezetét.
Zico szemszög:
Miután monológom végére értem rájöttem, hogy túl sok dolgot mondtam amit nem kellett volna. Látszott Jinah arcán, hogy kicsit elszomorodott és szerettem volna javítani a helyzeten.
- Figyelj! Nem azért mondtam, most ezen ne búslakodj, hisz semmi rosszat nem tettél. Gyere menjünk vissza, a többiek már biztos keresnek - mondtam,majd elindultam, de ő nem jött. - Mire vársz? Gyere - fogtam meg csuklóját.
- Jiho, te tudod merre kell mennünk? - kérdezte. Igazság szerint a csók miatt annyira felidegesítettem magam, hogy nem figyeltem hova megyek. Valamit viszont ki kell találnunk...
- Induljunk el valamerre - jelentettem ki,majd mutattam balra mire ő pont, hogy a másik irányba mutatott.
- Menjünk amerre te mondod - mondtuk szintén egyszerre. Hát így nem foguk messze eljutni. Egy pillanatra elgondolkoztam, majd úgy gondoltam, pénzfeldobással el tudjuk dönteni. Ki kikotorásztam a zsebemből egy érmét és feldobtam.
- Fej vagy írás? - kérdeztem mire az írás mellett döntött. Megnéztem melyik oldala van felül az aprónak, és ezzel eldőlt, hogy Jinah dönti el merre megyünk.
Már órák óta csatangoltunk a fák között, de teljesen eltévedtünk. Egyfolytában csak mentünk és már látszott szegényen, hogy fáradt így megálltam.
- Majd viszlek...kicsit pihenj - jelentettem ki és hátamra kaptam őt. Eleinte ellenkezett, de nem nagyon érdekelt. Úgy 10 perc cipelés után pedig azt vettem észre, hogy édesen alszik a vállamon. Már csak az a kérdés hogyan találok vissza...~
