Again...[Block b - ZICO] 5.rész

[ Halihó!:)
 Hosszú hosszú idő után itt az új rész. Hát igen sokat kellett rá várni, meg nem is a legjobb, de azért itt van. Ez a történet eredetileg rövidnek készült, de ez már az ötödik rész és nincs kedvem abba hagyni ezért a blog címétől eltérően még pár részt biztos, hogy írok. Mindenkinek jó olvasást!:) ]


Jinah szemszög:

  Teljesen lesokkolt B-bomb cselekedete, viszont kisebb fáziskésés után ellöktem magamtól és Jiho után indultam. Félek, hogy valami hülyeséget csinál, emellett muszáj lesz megbeszélnem vele a történteket.

  Már jócskán messze jártam a sátoroktól mikor egy fánál ücsörögve ült valaki. Csak is ő lehet az - gondoltam és odasiettem. Csalódott pillantásokat vetett rám ami igen csak rosszul esett, majd egy rövidke kérdés hagyta el ajkait. ,,Miért?" Ezt nekem is jó lenne tudni.
- Jiho...én nem akartam, csak Minhyuk rám mászott és...- ekkor ő közbe vágott.
- Nem kell magyarázkodnod...végül is semmi közünk egymáshoz - próbált mosolyogni, viszont arcán a bánat tükröződött akárhogy is próbálta ezt leplezni. - Menj vissza a többiek aggódni fognak. Én is megyek, csak kicsit később.
Bánattal telt meg a szívem, ahogy őt így kellett látnom. Akármennyire is próbáltam eddig elfelejteni őt nem ment és most, hogy ez történt csak erősödött ez az érzés. El kell fogadnom...bármi is történt a múltban az érzéseimet nem változtatja. Közelebb sétáltam hozzá majd leguggolva hozzá átöleltem.
- Nem hagylak itt...én nem B-bombot szeretem. Tudod már régóta próbálok túllépni egy hülyén, de úgy látszik képtelen vagyok rá.
Amint befejeztem a mondatom ő csak némán bambult maga elé és kis idő után megszólalt:
- Tudod az a hülye sem bírt túl lépni te rajtad.Izgatottan várta, hogy eljöjjön ez a kirándulás, hátha közelebb kerülhet hozzád és próbált kedves lenni. A múlt éjjel nem B-bomb hozott vissza a sátorba, hanem ő. Látta, hogy elmész valahova és félt, hogy bajod esik, ezért követett. Egy idő után nem talált és tartott attól, hogy történt veled valami. Már a végén a nevedet kiáltva próbált megkeresni és az sem érdekelte, ha rájössz arra, hogy követett. Úgy gondolta inkább haragudj rá, csak ne legyen bajod... Rengeteget kellett járnia az erdőt, hogy rád találjon. Elég csúnya sérülést is szereznél, amit nem hagyhatott figyelmen kívül. Boldog volt, hogy segíthetett, viszont rosszul esett neki, hogy Minhyuknak voltál oly hálás, pedig semmit sem tett. Úgy látszik a táncos járt jól...- hajtotta le a fejét hosszú mondandója után. Ahogy hadarta bűntudatom lett...végig tudtam, hogy magáról beszél és bánattal telt meg szívem, hallván, hogy mennyire semmibe vettem igyekezetét.

Zico szemszög:

  Miután monológom végére értem rájöttem, hogy túl sok dolgot mondtam amit nem kellett volna. Látszott Jinah arcán, hogy kicsit elszomorodott és szerettem volna javítani a helyzeten.
- Figyelj! Nem azért mondtam, most ezen ne búslakodj, hisz semmi rosszat nem tettél. Gyere menjünk vissza, a többiek már biztos keresnek - mondtam,majd elindultam, de ő nem jött. - Mire vársz? Gyere - fogtam meg csuklóját.
- Jiho, te tudod merre kell mennünk? - kérdezte. Igazság szerint a csók miatt annyira felidegesítettem magam, hogy nem figyeltem hova megyek. Valamit viszont ki kell találnunk...
- Induljunk el valamerre - jelentettem ki,majd mutattam balra mire ő pont, hogy a másik irányba mutatott.
- Menjünk amerre te mondod - mondtuk szintén egyszerre. Hát így nem foguk messze eljutni. Egy pillanatra elgondolkoztam, majd úgy gondoltam, pénzfeldobással el tudjuk dönteni. Ki kikotorásztam a zsebemből egy érmét és feldobtam.
- Fej vagy írás? - kérdeztem mire az írás mellett döntött. Megnéztem melyik oldala van felül az aprónak, és ezzel eldőlt, hogy Jinah dönti el merre megyünk.
 Már órák óta csatangoltunk a fák között, de teljesen eltévedtünk. Egyfolytában csak mentünk és már látszott szegényen, hogy fáradt így megálltam.
- Majd viszlek...kicsit pihenj - jelentettem ki és hátamra kaptam őt. Eleinte ellenkezett, de nem nagyon érdekelt. Úgy 10 perc cipelés után pedig azt vettem észre, hogy édesen alszik a vállamon. Már csak az a kérdés hogyan találok vissza...~

Again...[Block B - ZICO] 4.rész

Zico szemszög:
  Hát nem így terveztem ezt a kirándulást. Próbáltam kedves lenni Jinahval, viszont nem akartam túlságosan a nyakán lógni végül pedig úgy vettem észre csak idegesítem őt.
Mikor odának mentünk láttam megcsillanni a karján tőlem kapott karkötőjét, azonban este meglepődve bámulta csuklóját. Feltehetőleg valahol elhagyta.Az első éjjel elindult valamerre én pedig tisztes távolságból követtem, ugyan is aggódtam érte, azonban egy idő után olyannyira lemaradtam, hogy nem tudtam merre ment. Halk zörejeket hallottam a messziségből és kezdtem aggódni. Jinah nevét ordítva keresgéltem tovább, de csak egy óra múlva találtam rá. Az oldalára fordulva aludt és a lába pedig beszorult. Igyekeztem kiszabadítani majd, a hátamra kapva visszaszállítottam a sátorokhoz. Bevittem a helyére, gondosan betakartam, ezt követően pedig elláttam kisebesedett lábát. Egészen reggelig mellette ücsörögtem és őriztem az álmát. Reggel Minhyuk felébredt és csodálkozva nézte, hogy mit keresek itt. Mellém ült, majd láttuk, hogy a drága ébredezni kezd és még mielőtt meglátott volna kimásztam a sátorból. Még hallottam, amikor megköszönte B-bombnak amit én tettem. A táncosok elhozták a feladatokhoz tartozó térképet.Rábíztam a dolgokat a versenyen, ennek eredményeként el is vesztettük a játékot és nekünk kellett tüzet gyújtani és vacsorát készíteni. Nem adtam fel a kedveskedést és próbáltam átvállalni a büntetést, de nem engedte. Olyan rosszul éreztem magam, ha nem cseszek el mindent régen talán még most is boldog páros lennénk. A bűntudat teljesen felemésztett és csak vele szembe  ülve sütögettem a többiek ételét. Ezt követően Ő elővette akusztikus gitárját, majd rövid hangolás után egy dal gitározásába kezdett. Gyönyörű hangja a szívemig hatolt. Ahogy a szöveget figyeltem a bűntudat jobban felemésztett. Látszott rajta, hogy szívből énekel és az érzéseit is beleviszi a dalba. Mintha csak ezzel akarná még kegyelemdöfés ként tudatni mennyire elrontottam mindent. Egy ilyen értékes embert elveszteni nagy hiba.Bár visszamehetnék a múltba és megváltoztathatnám azt. Nem volt merszem a szemébe nézni. A szám végén mindenki tapsolni kezdett és megdicsérték előadását.Még egy másik számot is eljátszott ami alatt B-bomb igen csak megbámulta őt. Ez borzasztóan idegesített, de nem tehettem semmit, már nem lehet az enyém. Annyira hiányzott édes csókja, apró kezei ahogy lágyan végigsimít arcomon, gyönyörű szempárja amely mélyen engem figyel, a közelsége és az egész valója. El kéne már őt felejtenem és nekem is tovább lépni. A többiek iszogatásba kezdtek és Jinah is beszállt, persze ő nem itta le magát annyira. Engem is kínáltak viszont egyáltalán nem volt hangulatom az iváshoz. Ekkor viszont egy váratlan dolog történt ami mély sebet hagyott amúgy is fájdalommal teli szívemben. Jinah ajkait más csókolja, derekát más karolja át. Szóval ezt érezhette, mikor megcsaltam. Fájdalom, magány, mind mind szomorúvá teszi az embert. Felálltam, majd pár pillanatig könnybe lábadt szemekkel figyeltem a történteket. Mikor tekintetünk összeért megfordultam és szótlanul elhagytam a tűzrakóhelyet. Mentem amerre a lábam vitt, minél messzebb kerültem annál nagyobb bánat töltötte be szívem. Most már tényleg vége. A maradék reményem is elszállt.
A földet pásztázva egy apró ékszert találtam. Ez az amit tőlem kapott és az éjjel keresett. Felszedtem a földről és leráztam róla a földet. És most merre? Jobb ha itt maradok, hisz nem láthatnak meg így a többiek. Az egyik fának dőlve ücsörögtem és csak a karkötőt figyeltem szüntelen. Beugrottak azok a pillanatok, mikor neki adtam ezt a kis apróságot. Miért tette ezt Minhyuk? Hisz tudja jól mit érzek iránta, miért kellett őt megcsókolnia? - tettem fel magamban a kérdést. Lépteket hallottam közeledni és nem volt más mint Jinah. Fájdalmas pillantást vetettem közelgő alakjára, majd egy kérdést címeztem neki:
- Miért? ~

Again...[Block B - ZICO] 3.rész

[A történetben megjelenő dal: https://www.youtube.com/watch?v=eBDVR1QMSxY 
 Magyar dalszöveg: http://hontalan.blogger.hu/2013/01/29/james-arthur-lehetetlen-impossible  ]


Jinah szemszög:

Próbálkoztam újra és újra, azonban nem szabadultam. Most mi lesz? – futott át a rövidke kérdés az agyamon. Ekkor feltűnt a zajt okozó jószág, ami nem volt más, mint egy vaddisznó. Szerencsémre nem támadott meg így már csak az volt a problémám, hogy még is hogyan szedjem ki a lábam.

 Már hosszú ideje igyekeztem a végtagom kihúzásával, de eredményként egy szép kis seb keletkezett a vádlimon. Sóhajtva hátradőltem és úgy határoztam, kicsit pihenek. Majd a világosban talán több sikerrel járok. Már félig el is nyomott az álom, mikor mintha valaki a nevemet kiáltotta volna kétségbeesetten. Annyira fáradt voltam, hogy nem törődtem vele.

Ébredésem helye váratlan volt, hisz én este valahol az erdő sűrűében szenderedtem álomba, most pedig egy sátor belsejében találtam magam. B-bomb ült mellettem aggódva, mialatt valaki épp elhagyta a sátrat.

- Mi történt? - érdeklődtem rekedtes hangon.

- Este elcsászkáltál az erdőben, de szerencsére megtaláltunk.

- Már értem. Köszönöm, hogy visszahoztál - öleltem át kedvesen. Nem néztem volna ki Minhyukból, hogy utánam indul, de aranyos volt tőle. Az egyik táncos lány elhozta a vetélkedőhöz a térképeket, így ma már el kezdhettük az erdő felderítését. Nagyon mérges voltam amiért pont a szöszit kaptam. Látszott rajta a feszültség. Nem akart felhúzni és igyekezett vigyázni rám, de rettentő rossz csapat voltunk. Mindenre csak azt mondta, hogy döntsek én. Ezzel még nem lenne baj, ha el tudnék igazodni azon a szerencsétlen térképen. Sikeresen az utolsók lettünk, így nekünk kellett vacsorát csinálni, tüzet rakni és a győztes páros még ugráltathatott minket...csodás.

- Jinah, nyugodtan rám hagyhatod a büntetést, végül is miattam vesztettünk - magyarázta, mialatt a tűzifának való ágakat gyűjtögette.

-  Nem kell kedvesnek lenned. Attól még nem lesz semmi se jobb. Megcsináljuk amit kiszabtak ránk és élvezzük tovább a kirándulást és ennyi.

Viszonylag gyorsan végeztünk, azonban kicsit rosszul éreztem magam, hogy ilyeneket mondtam. Nem csinált most semmi rosszat a régi dolgok miatt, meg nem kéne most, ilyen ridegnek lennem vele. A tábortűz mellett megpróbálok normális lenni, és talán ha nem figyelek rá könnyebb lesz. Ez alkalommal a gitáromat is elővettem és egy dal erejéig. Egy olyan dalt kezdtem el játszani ami nagyon sokat jelent nekem. Mikor vége lett köztem és közte napokig gitározással próbáltam feledni, de az emlékek felemésztettek. Az a kritikus egy hónap, ami alatt szüntelen próbáltam túllépni Zicon, de én tényleg szerettem őt. Akkoriban rátaláltam egy angol dalra, amely olyan érzést keltett, mintha csak az én történetem mesélné el. Napokig gyakoroltam, hogy tökéletesen el tudjam játszani. Azóta a mélypont óta nem is nagyon próbálgattam azt a számot,de most éreztem, hogy ezt kell eljátszanom. Annak ellenére, hogy régen játszottam egész jól ment az első két versszak. A harmadik versszaktól viszont éreztem, hogy a szívemből éneklek és végig arra a személyre gondoltam, aki miatt teljesen magamba borultam és a dal teljesen egyezett az akkori érzéseimmel:

,,...És most, mikor mindennek vége,

Nincs semmi mondanivaló,

Elmentél és olyan könnyedén

Nyertél,

Menj előre és mondd el nekik.

Mondd el nekik, mindent, amit most tudok,

Kiabáld ki a háztetőről,

Írd fel az égre, hogy

Mindenünk, amink volt, elveszett.

Mondd el nekik, hogy boldog voltam,

És a szívem eltört,

Minden sebem kinyílt,

Mondd el nekik, hogy amit reméltem

Lehetetlen, lehetetlen,

Lehetetlen, lehetetlen lett volna.

Kiszerelmesedni nehéz,

Árulás miatt pedig még rosszabb,

Elveszett bizalom és törött szívek,

Tudom, tudom…

Gondolom, minden, amire szükséged van, ott van,

Szerelemre és szavakra épített hűség,

Üres ígéreteket fognak hordozni,

Tudom, tudom…

És most, mikor mindennek vége,

Nincs semmi mondanivaló.

És ha végeztél a megaláztatásommal,

Egyedül mehetsz, és mondd el nekik.

Mondd el nekik, mindent, amit most tudok,

Kiabáld ki a háztetőről,

Írd fel az égre, hogy

Mindenünk, amink volt, elveszett.

Mondd el nekik, hogy boldog voltam,

És a szívem eltört,

Minden sebem kinyílt,

Mondd el nekik, hogy amit reméltem

Lehetetlen, lehetetlen,

Lehetetlen, lehetetlen lett volna."

Az utolsó soroknál olyannyira elszabadultak érzéseim, hogy könnyeimet alig bírtam vissza fojtani. Lehet rossz döntés volt mégis pont ezt eljátszani, hisz a régi fájdalmas emlékek újra eszembe jutnak. A többiek mind tapsolni kezdtek és Kyung nem bírta abbahagyni a dicsérgetést. Félve, de egy pillanatra Zicora pillantottam, aki csak üveges tekintettel pásztázta a lángokat. Vajon rájött, hogy végül is a dal valamilyen szinten neki szólt? Mondjuk teljesen mindegy, semmi közünk már egymáshoz. Inkább hanyagoltam a témát és miután végeztem még a ráadás számmal, elkezdtük sütögetni a vacsorát. Jiho és én egymás mellett ülve sütögettük sorba a többiek ételét. Meg sem szólaltunk, csak hallgattuk, ahogy a többiek már szórakoznak, iszogatnak és beszélgetnek. B-bomb odajött hozzám segíteni, de éreztem a leheletén, hogy eléggé ittas. Átkarolta a derekam és a másik csapatáról kezdett el mesélni miféle baromságokat szoktak néha művelni. Élveztem a társaságát és jobb kedvre derültem. Már engem is megkínáltak és Zico kivételével mindenki kezében egy üveg, vagy pohár foglalt helyet.

- Igyá' - nyögte dülöngélve Jihonak Kyung aki már nem volt messze a teljes kidőléstől. Minhyuk egyre csak közeledni kezdett, végül lágy csókot hintett ajkaimra. Zico pedig ez mind-mind csak végignézte majd felkelt a helyéről és...~

Vajon most mi járhat Zico fejében, ezek után és mit fog erre reagálni? És B-bomb? Miért hajtott rám? Vagy csak a pia hatása?A következő részben kiderül. Köszönöm, hogy elolvastad. :)
Folytatás hamarosan!...

Again...[Block B - ZICO] 2.rész

Egy hatalmas várostérképpel próbáltam eligazodni a hatalmas fővárosban. Sose volt az erősségem a  tájékozódás . Az útba eső emberektől kértem eligazítást, amitől még jobban megkeveredtem. Ilyen az én formám. Mondjuk az éjszaka közepén kóvályogni a városban nem épp a legszerencsésebb.Azért tovább kérdezgettem mindenkit hátha mégis sikerül eljutnom valahova. Magamban reménykedtem hátha valaki ismerőssel összefutnék ,de sajnos a barátaimat két éve eltaszítottam magamtól amikor Zicoval összevesztünk. Tanácstalanul leültem egy padra és a telefonomban kutattam hátha találok olyan nevet akinek a tulajdonosa kisegítene.
 - Úgy tudtam nem szeretsz kinn lenni ilyenkor. - szólalt meg egy ismerős hang. Felnéztem , hogy reagáljak mikor teljesen meglepett kivel is futottam össze.
 - Minhyuk hát te?
 - Jöttem kicsit kiszellőztetni a fejem... nem lényeg. Na de inkább az érdekel , te miért vagy itt.
 - Épp valami olcsóbb szállás után kutatok csak amilyen az én formám teljesen eltévedtem. Nem tudsz véletlenül valami nem túl puccos szállodát.
 - Várjunk. Miért is akarsz te szállodába menni?
 - Hát ... tudod... Yongukkal rájöttünk , hogy a kapcsolatunknak nincs jövője . Csak kissé hirtelen jött , ezért még új lakhely keresésére sem maradt időm.
 - Tudok egy helyet. - mondtam mosollyal az arcán, majd a kezemet elrántva húzni kezdett valahova.
 - Pillanat . A cuccaim. - nyúltam volna a bőrönd és a gitár után , azonban ő megelőzött ebben.
 - Majd én viszem te csak gyere utánam . - csak némán követtem egészen az épület kapujáig ahol épp bemenni készült . Ekkor esett le , hogy mégis hova akart vinni. - Mi a gond?
 - Itt a Block b dorm van. Miért jöttünk mi ide? Nem egy olcsóbb kis szállodát beszéltünk meg? - zúdítottam meg kérdésekkel.
 - Ugye nem gondoltad, hogy csak úgy hagyom ? Nálunk simán lakhatsz amíg találsz lakást. Most azért ne szórd el a pénzed. A fiúk is bírnak téged . Hisz régen mennyiszer ott voltál még a próbákon.
 - De Zico... amiket utoljára vágtam a fejéhez.. biztos megutált.
 - Te csak azt hiszed. Na de ne ácsorogjunk már itt . - húzott be maga után.
Mikor beértünk a fiúk lakásába épp P.O nézett valamit a TV-ben. A többiek meg a szobájukban voltak kivétel Zico aki még nem volt otthon. B-bomb szerint biztos még nem ért vissza a fellépésről. Leraktuk a cuccokat a Woo Jiho, Lee Minhyuk és Jaehyo tulajdonában álló szobában. Kis vita volt is belőle , hogy hol alszom de sajnos ő nyert . Mindenképp azt szerette volna ha az ő ágyában  , mialatt ő át megy Yookwonék szobájába. Ültem az ágyon és megakadt a szemem Zico éjjeli szekrényén . Még mindig kint van neki a közös képünk.
 - És nem szokott rólam beszélni a leader? - kérdeztem az épp cuccaival babráló B-bombot.
 - Hát elég sokszor szokott. Meg egy csomó dalszöveget írt rólad. Amióta nem vagytok együtt nagyon megváltozott. - hajtotta le szomorkásan a fejét.
-  Ezt meg hogy érted?
 - Azóta nem annyira jó kedvű . Mindig érezni lehet a beszédén , hogy bántja valami. Csak akkor mosolyog ha a BBC-kel van. Vannak napok amikor nagyon kijön rajta a szomorúság. Akkor rossz ránézni ahogy itt szenved a gondolataival.
- De hát ez nem miattam van. Ő csalt meg Hyunával.
- Utána ha láttad volna mekkora vitája volt azzal a nőszeméllyel.Mikor szakítottatok másnap már felkereste Hyunát és leordibálta a fejét. - mialatt mesélte hallgatódzódott, ahogy kattant a zár. - Kérlek várj itt - lökött be a gardróbba . Meg kell beszélnem a szöszivel , hogy maradhass. -
- Hali. - nyögte B-bombnak unott hangon .
- Zico nem baj ha pár napig Jinah nálunk alszik ?
- Tőlem...
- Biztos?
 -Én örülnék is neki , de mi a francér akarna itt aludni egy olyan aki a képembe ordította ,hogy egy érzéketlen tahó vagyok ? - szóval emlékszik még az utolsó kirohanásomra. - Az a lány utál engem és szerintem sokkal jobb dolgokra vágyik , mint velem egy levegőt szívni.
- Úgy gondolod ? Akkor nézd meg azt a bőröndöt meg a mellette lévő gitárt. Ismerős?
- És hol van ő ? - kérdezte én pedig kiléptem a szekrényből.
- Meglepetés.~

Zico szemszög:

A hosszú nap után fáradtan autóztam haza , otthon pedig egy kellemes meglepetés várt. Jinah, akivel két éve együtt voltunk ideiglenesen hozzánk költözött. Igazából még mindig szeretem őt de sajnos akkoriban nagy hibát követtem el. Hyunával szűrtem össze a levet ami kitudódott. Ezek után az életem teljesen megváltozott. Már sokkal lehangoltabb voltam a mindennapokban és hiányzott Jinah. Viszont most hogy itt van még talán kaphatok egy esélyt.

-Nem baj  ha én elmegyek aludni? - kérdezte tőlem félénken.
- Dehogy is . Fáradtnak tűnsz aludd ki magad! - mondtam és kimentem lezuhanyozni. Mikor visszaértem ő már édesen szuszogott. Befeküdtem az én ágyamra ami történetesen mellette volt és figyeltem ahogy alszik. Teljesen elbambultam a nézésében egészen addig míg egy hang ki nem ábrándított.
- Hé Zico,Zico... Zico hallod vagy most épp nyitott szemmel alszol? - suttogott JH.
- Ja , bocs nem figyeltem . Mit akarsz?
- Most akkor együtt vagytok? - meresztette rám kíváncsi szemeit.
- Sajnos nem . Már az is valami nekem , hogy láthatom.
- Akkor sok szerencsét azért. - jelentette ki halkan majd felmászott az emeletes ágy felső szintjére, ahol az alvóhelye volt.

*

Napokon át csak  aludni láttam , mivel nekünk már korán fel kellett kelnünk és későn értünk haza. Bár általában a fiúk közül is én értem haza utoljára ,hiszen a leader feladatok és a Buckwills is ott volt nekem . Persze tudtam , hogy Jinah nem csak lopja a napot mert mindenféle telefonszámok, lakás hirdetések és újságból kivágott albérlet cikkek hevertek az ágy mellett. Meg B-bomb elmondása szerint most plusz műszakokat is vállal az étteremben.Holnaptól viszont három napon át láthatom . Talán a túrán sikerül kicsit közelebb kerülnöm hozzá...~

Jinah szemszög:

 Rengeteget melóztam és keresgéltem a héten , hogy minél előbb békén hagyjam a Block b-t. Nem szeretnék a nyakukon lógni. Egyébként is, hogy a francba verjem ki a felemből azt az idióta szőkeséget, ha most vele kell élnem?
 Eljött a napja a kirándulásnak. B-bomb elintézte , hogy nekem is jusson sátor és hálózsák . Reménykedek , hogy nem valami elmebeteg mellett kell aludnom vagy éppenséggel olyan mellett aki álmában ha kedve tartja karatézik és jól orrba vág. Útnak indultunk és meg sem álltunk egészen a hegy oldalán lévő parkolóig. Innen gyalog vágtunk neki az erdőnek. Minhyuk egész úton kedves volt velem és jókat beszélgettünk , majd Zico elé vágott.
- Jinah ne vigyem a táskád? - kérdezte .
- Magam is elbírom, vidd a sajátod - utasítottam el kissé csípős hangnemben. Hosszú volt az út a tűzrakó hely fele de minden percét élveztem . Kyung rendesen elszórakoztatta a népet a baromságaival. Kissé figyelmetlen voltam és megcsúsztam, azonban mielőtt elestem volna Jiho elkapott. Felszínre törtek a régi emlékek. Akkoriban is ugyanilyen esetlen voltam és mindig megóvott attól , hogy össze vissza horzsoljam magam az ügyetlenségem miatt. Ó, Zico miért kellett elkapnod?
- Minden rendben? - tette fel a kérdést, majd én egy bólintás kíséretében kihámoztam magam a karjaiból. Miért kellett neki is jönni?..
Úgy egy óra séta után elérkeztünk a tűzrakó helyhez. Itt az egyik táncos vázolta fel hogyan tovább.
- A mai nap itt verünk sátrat és sütjük meg a húst. Pár nappal ez előtt átjártuk az erdőt. Egy kijutós játékot terveztünk amihez minden két fős csapat kapni fog egy térképet és egy listát amelyen különféle dolgok lesznek felsorolva. Az a csapat nyer , akik legelőször visszatalálnak ide. A csapatokat húzás alapján osztjuk fel . A táncosok nem játszanak.
Elkészítettük a cetliket a nevek kihúzásához majd Zico sapkájában összekevertük a papír fecniket. Pyo kezdte a húzást és nem mást kapott mind Taeilt. Láthatóan örült a fejének . A következő B-bomb volt . Ő Jaehyot húzta . Rajtam volt a sor.
 - Minhyuk - mutattam fel a cédulát.
 - Húzz újat B-bomb már JH-val van - egy sóhaj kíséretével engedelmeskedtem és reménykedtem , hogy nem Zicot kapom. Hát nem volt szerencsém.
 - Na mutasd már. - türelmetlenkedett Kwonie majd kitépve a kezemből kijelentette.
 - Övé a szöszi leander. Kyuuuuung  gyere ide velem vagy együtt. - visított.
 - Hé, nem kell ordibálni itt állok melletted - tette tenyerét a füléhez Park Kyung.
 - Változott a terv. Holnap lesz a keresgélés . Most szóltak a többiek , hogy otthon maradtak a térképek . Állítsátok fel a sátrakat és gyűjtsetek  tűzifát.
 - És ki kivel alszik? - fordultam B-bomb felé.
 - Úgy leszünk felosztva mit, ahogy az előbb kihúztuk, de ha nem akarsz Jihoval aludni cserélhetünk és aludhatsz mellettem is.
 - Akkor inkább veled szeretnék, ha ez nem gond.
- Rendben én szívesen alszok veled, viszont ha meggondolnád, magad csak egy szavadba kerül és visszacseréljük.
Miért is gondolnám meg magam? Zico a múlté és ahhoz kell tartanom magam, hogy távol tartom magam tőle.
- Na, akkor lássunk neki. – húztam ki a sátor alkatrészeit a tasakból és elkezdtem összeszerelni Minhyukkal. Elég gyorsan sikerült megcsinálnunk, sőt mi még kártyáztunk is, amíg a többiek még szenvedtek a sátraikkal. Kiskoromban rengeteget sátoroztam apámmal, ezért nem volt nehéz. Kis idő múlva már csak egy páros nem tudta összerakni az alvó helyét. Megsajnáltam a két jó madarat, így odamentem segíteni.
- Jaehyo ez fordítva van - vettem ki az alkatrészt a kezéből. – Zico igazítsd meg rendesen a vászont így el fog szakadni.
Egy kicsi segítség és már is megvoltunk Jihoék sátrával is. Nagyon hálásak voltak, amiért segítettem pedig semmi nagy dolgot nem tettem. Taeilék már a tűzifa gyűjtésével és meggyújtásával voltam elfoglalva. Becsatlakoztam én is és cipeltem a kisebb ágakat.  Lassan úgy éreztük elég ágat gyűjtöttünk, így neki álltunk sütögetni. Szorgosan szúrtam fel a husángomra a szalonnát,mikor feltűnt, hogy a csuklómról hiányzik a szerencse karkötőm. A francba...biztos amikor elestem leesett. Muszály megkeresnem . B-bomb kezébe nyomtam a botot majd felálltam és elindultam keresni.
- Hova mész? - szólt még utánam.
- Csak valamit megnézek. Sietek vissza - vettem ki a zseblámpám a sátorból és útnak is indultam. Nem nagyon vettem észre, hogy zavarna bárkit, ha meglógok. Aggódva néztem a földet és négykézláb tapogatóztam a kis ékszer után. Sokat jelent nekem az a kis karperec, nem adhatom fel könnyen. Kerestem és csak kerestem, mikor beakadt a lábam.Nem tudtam tovább menni, majd pánikolni kezdtem.Hangokat hallottam. Mintha egy állat közeledne felém. Mi van ha megtámad? És ha felfal? A zseblámpa eleme is pont most mondja fel a szolgálatot? Még is mi lesz velem?A többiek este közepén nem találnak meg. Féltem és kétségbeesetten próbáltam kiszabadítani a lábam...~
Folytatás hamarosan...

Again...[Block b - ZICO ]

1.rész

Egy pár részes kis történet ,a Block b és Zico főszereplésével és a B.A.P Yongukával. 
[Előre bocsánat a helyesírási hibák miatt.Jó olvasást! : ) ]

Szereplők:

ZICO

Jinah

Bang Yonguk

B-bomb[Lee Minhyuk]      U-kwon [Kim Yookwon]               Park  Kyung

           Ahn  Jaehyo               Lee  Taeil                  P.O  [Pyo Jihoon] 

Jinah szemszög:

   Az asztalnak dőlve bambultam magam elé, mikor a  főnök hangja ábrándított ki.
 -Jinah! Azonnal szolgáld ki a vendégeket! Ha ennyit lazsálsz, még ki talállak rúgni.
 - Igenis! Elnézést kérek - hajoltam meg, majd igyekeztem az épp fizetni kívánó úrhoz. Mostanában elég szétszórt lettem. Talán ennek több oka is van. Például a kevés pihenés és egy titkos érzet, hogy akivel együtt vagyok nem az igazi. Azt gondoltam, ha vele leszek, el tudom felejteni Jihot, azonban tévedtem. Már vagy két éve volt. Miért nem bírom kiverni őt a fejemből? Észhez térhetnék már. Megpróbáltam elterelni a gondolataimat és inkább a rendelésekkel foglalkozni.

   Véget ért a műszakom és végre levehettem a horror cipőit. Nem is értem a főnöknek miért jó hogy ilyen gyilkos lábbelit aggat ránk. Tűsarkú cipőimet lóbálva ballagtam hazafele Seoul  utcáin az éjszakában. Egyszer csak valaki megfogta a vállam, amitől egy 'kissé' megijedtem.
 - Nyugi csak én vagyok - vigyorgott Kyung.
 - Tudod te mennyire megijesztettél? - néztem kerek szemekkel.
 - Bocsi. Mondjuk nem kéne ilyenkor egyedül császkálnod. Még el talál kapni valaki veszélyesebb ember is.
 - Hát valahogy haza kell jutnom a munkából. A kocsim meg szervizben van. Na de ez unalmas téma inkább arra lennék, kíváncsi veled meg a bandával mi van? Nagyon rég találkoztunk. Ha jól emlékszem az óta a bizonyos eset óta.
 - Semmi érdekes csak majd megpusztulunk a sok-sok munkában. Nem is olyan könnyű idolnak lenni. Mondjuk leginkább Zico a legkimerültebb. - mikor kimondta a nevét rossz érzés fogott el.
 - Minden rendben?
 - P- persze. Csak azért sajnállak titeket, hogy ennyit kell melóznotok. - mentegetőztem.
 - Nem érdekes - legyintett. - Volt már rosszabb is. Tényleg nem sokára megyünk kirándulni . Szeretném, ha te is jönnél . Ott lesznek a táncosok, Jaehyo,Taeil, Minhyuk, U-kwon,Pyo meg én is.
 - És Zico? - kaptam fel a fejem , mire kicsit habozott .
 - Hát... nem tudni biztosra. Azt mondta, ha nem lesz, dolga beugrik ..Nála sose lehet tudni.
 - Én benne vagyok .De miféle kirándulás ...mármint mit vigyek?
 - Ez egy kisebb túra. Hegymászás , sütögetés, bóklászás az erdőben meg hasonlók. Elhozhatnád a gitárod és a tűznél játszhatnál pár dalt. A többit útközben elmondom . Hazakísérlek mielőtt még valami bajod esne.


Kyung szemszög:

 A mai stúdió felvételek után kicsit csavarogni volt kedvem , így mindenfelé sétálgattam a városban. Ki hitte volna , hogy egy régi barátomba botlok bele. Jól elbeszélgettünk , azonban elég megviseltnek látszott. Tisztára mintha Zicot látnám . Le se tagadhatnák , hogy együtt voltak. Már rossz nézni ahogy ezek ketten itt depiznek ezért is jött az ötlet a kiránduláshoz. A fiúk már amúgy is régóta szervezték egy ember nem oszt nem szoroz.Megbeszéltük a szükséges dolgokat a túrával kapcsolatban majd egy ölelés kíséretében elbúcsúztam tőle. Már csak Zicot kell rávennem , hogy mindenképp jöjjön. A dormba félre is  hívtam . Nem kellett sokat nyúznom miután meghallotta ki fog eljönni aznap.


Jinah szemszög:

Hazatérésem után becsörtettem  a hálószobába onnan pedig egyenesen az ágyba dőltem a puha párnák közé.
 - Hol voltál már megint?! - jött be Yongguk ordibálva.
 - D-dolgozni. - hebegtem rémülten.
 - Már megint nem szóltál , hogy ma is mész. Itt vártalak egész nap .
 - Sajnálo...
 - Figyelj ez így nem lesz jó - vágott közbe kissé visszafogottabban. - Egyfolytában csak veszekedünk. Jó tudom ebben részben én is hibás vagyok, azonban kissé idegesít, hogy ha kevés szabadidőm is van a sok fellépés mellett akkor nem tudnál műszakot cserélni a barátnőddel. Már vagy  egy hónapja nem voltunk együtt sehol.
 -Igazad van. Mi lenne ha egyik nap elmennénk valamelyik strandra?
 - Jó ötlet, de be vagyok táblázva. - húzta félmosolyra száját, aztán felkapta a fejét. -Viszont pénteken  nincs semmi programon.
 - Várjunk...basszus pénteken van a túra.
 - Milyen túra?
 - Rég látott barátok , sütögetés meg minden... -sóhajtottam. - Biztos nincs másik nap ami jó lenne?- néztem mélyen barna szempárjába.Ő pedig kerülte a szemkontaktust. Valamit eltitkol. Lehet valaki megtetszett neki?
 - Nyugodtan menj. Majd elhívok valakit . Azt hiszem lelépek kicsit. - indult az ajtó felé de én a csuklója után kaptam.
 - Várj! Lemondom a kirándulást és akkor el tudunk menni.
 - Már nem érdekel. - jelentette ki és elrántotta a karját. Csak álltam mint a cövek és végignézve, ahogy elhajt a kocsijával.
Nem szeretném megbántani Yonggukot , viszont szerintem szakítanunk kéne. Ő rajta se nagyon látszódik az a nagy szerelem és lehet más lánnyal jobban szórakozna. A gondoltaimban elmélyedve ücsörögtem az ágyban órákon át . Egyszer csak a telefonom csörgése ábrándított ki. Megláttam a kijelzőn a nevet és a fülemhez kaptam a mobilt.
 - Szia Jinah! Tudod el kell mondanom valamit. - motyogta és már a beszédén érezhető volt , hogy 'kissé' sokat ivott. - Én má' inkább a platina szőkékre bukok nem baj? És lehetne hogy már ne legyünk együtt? Sok volt a vita..
Teljesen lefagytam. Hogy lehet telefonon szakítani? Pár másodperc után beleszóltam feszülten a telefonba:
 - Yongukk még is hol vagy?
 - Kocsma, csajok meg minden. - sorolta .- Sajnálom be kell vallanom . Mást szeretek .Igazából már két hónapja megtetszett a lány , de nem tudtam hogyan közöljem. Nem mertem bármit is mondani.
 - É-értem...hát legyen - hebegtem összevissza. - Szerintem jobb ha akkor el is felejtjük egymást. Mire haza érsz csak a tied lesz a lakás. - tettem le. Egyszerre voltam megkönnyebbült és ideges. Előrántottam a szekrényből a bőröndöt és meg is kezdtem a dolgaim belegyömöszölését. Hogy hova megyek , még magam sem tudom . Talán egy olcsóbb hotelban megleszek pár napig. Aztán majd keresek albérletet. A cuccaim elrakása után még utoljára körbenéztem a volt otthonomon.  Felkaptam a hátamra a gitárom és egy sóhaj kíséretében kinyitottam az ajtót és a küszöb átlépése után érződött bennem rendesen .Ennek a kapcsolatnak vége...

*

Folytatás hamarosan...

It's not over

Ukwon one -shot  [San Rin Rin barátnémnak sok-sok szeretettel.Remélem tetszik . Igaz nem olyan profi mint a te irományaid de igyekeztem . :33 <3 ]

Minnie szemszög:

  Unottan ücsörögtem a párkányon a könyvben elmélyedve, amit a kezemben tartottam. A kedvenc kötetemet olvastam a Battle Royalet. Mindig is imádtam a horrort és abban reménykedtem, hogy eltereli a gondolataimat Ő róla. Sajnos ez a taktika nem nagyon vált be ugyan is nem bírtam felemészteni, amit tett. Annyira boldog voltam vele miért kellett ezt tennie?  Fájt a tudat, hogy nem voltam elég jó neki. Próbáltam minden erőmmel a könyvre koncentrálni, de mindig csak a történtek játszódtak le a fejemben. Épp meg akartam lepni a fellépése előtt…

- Szia Jiho nem láttad Yookwont?  - állítottam le a szöszit a folyosón.

- Hát utoljára az öltözőben láttam, de ha van, valami szívesen segítek. -  Ajánlkozott. Zicoval mindig is nagyon jó haverok voltunk. Mindig  segített, ha kértem.

- Nincs semmi csak gondoltam fellépés előtt sok szerencsét kívánok neki. –hadartam majd elviharoztam az öltöző fele. Az ajtónál megtorpantam, azonban kis tétovázás után lenyomtam a kilincset és beléptem. Itt olyan látvány fogadott, amitől legszívesebben kivetettem volna magam egy kamion elé. Kim Yookwon akivel egy éves kapcsolatom volt épp az öltöző kanapéján csókolgat egy másik lányt. A számomra ismeretlen nőszemélyt már megszabadította pólójától, amiből arra következtetek, ha kicsivel később jövök, akkor le is fekteti. Pár pillanatig döbbenten álltam, majd könnyeimet visszatartva szaladtam el. A nagy rohanás közepette nem vettem észre az épp előttem sétálgató Jihot ezért sikeresen belerohantam.

- Nem látsz a szemed.. ó Minnie te vagy az? Mi történt? Elég meggyötörtnek tűnsz.

-  S-semmi csak kicsit figyelmetlen voltam. Sok szerencsét a fellépés-h-hez. – remegett meg a hangom. Már majdnem kiszöktek könnyeim, amikor tovább indultam.

- Várj! –kapta el a karom. - Mond el mi a baj! Látom, hogy van valami. Esetleg Yookwon csinált valamit? – A név hallatán nem bírtam tovább és arcomat kezeimbe temetve zokogni kezdtem. Zico erre a cselekedetemre magához ölelt. – Nyugodj meg! Majd megleckéztetem, amiért sírni kell látnom téged, de most gyere – fogta meg a kezem és a folyosón elindulva húzott magaután.

- Hova megyünk? –érdeklődtem szepegve.

- Haza viszlek. Ilyen állapotban nem közlekedhetsz, még elcsapnak - simított végig a hajamon.

- De hát hamarosan ti jöttök.

- Még van idő. Addig, ha gondolod, elmondhatod mi történt – nyitotta ki az autót majd miután beszálltunk és elindultunk röviden tömören kiböktem.

- Megcsalt. Legalábbis az öltözőben egy másik nőt csókolgatott, aki csak egy szál melltartóban volt – sóhajtottam.

- Hogy mi? – kerekedtek ki szemei és a tekintete az útról rám szegeződött.

- Előre figyelj! – kiáltottam.

- Egy év után ezt tette? Pedig nekünk, tagoknak is mindig csak rólad áradozott más csaj szóba se jött.

- Jó hanyagoljuk a témát. – hajtottam le a felem. Az út többi felében némán ültünk egymás mellett majd mikor odaértünk beszédbe fogott.

- Minnie ha magányos vagy szólj. Nem szeretném, ha rosszul éreznéd magad. a kis Kwonie pedig megbánja, amit tett .

Ez mind egy hete történt és az óta nem bírok mosolyogni se. Azóta számtalanszor próbált felhívni, de sosem vettem fel. Ha eljött elküldtem. Teljesen bezárkóztam és csak a munkahelyemre mentem el. Egyedül éreztem magamat, de nem akartam más előtt siránkozni.
 Gitárszóra lettem figyelmes. Mikor meghallottam a hangját, ahogy énekelni kezd összeszorult a szívem. Ez volt az a dal, amit először játszott még mielőtt összejöttünk. Miért kell még nagyobb fájdalmat okoznia. Próbáltam más fele figyelni, de jártam sikerrel. Szemeimet ő rá tapasztottam. Egy küzdő Yookwont láttam, szemein látszott a sok sírás, az alváshiány és a bánat. Már rájött, hogy hibázott, de már késő köztünk többet nem lehet, semmi akármennyire is szeretem. Még is mit gondolt egy kis gitározás és mintha semmi sem történt volna? Nem . Még egyszer nem verhet át . A szokásos sablon szöveg hogy „Csak téged szeretlek” sajnos csak mind mind üres szó. Imádtam ezt a dalt, de most minden dallam fájt. Papírt és fekete filctollat fogtam. Nagy betűkel a papírra firkantottam pár szót:

„Menj el!Vége van.”

Kitartottam az ablakon, de ő csak fej rázva egy újabb dalt kezdett el játszani. Ezt a számot most hallottam először így.

 

♪ ~„Ez ismét egy játék.

Adj még egy esélyt.

Mikor azt mondod, hogy vége,

Mikor azt mondod, hogy töröljek el mindent,

Nem hiszem el egyiket sem.

Tényleg azt gondolod, amit mondtál?

Még nem is beszéljük meg, ha már belefáradtál ebbe.

Azt mondod nekem, hogy a saját véleményed szerint vége van?

Kérlek, ne nevettess.

Mikor én vagyok az egyetlen, aki olyan volt , mint te.

És most messzire dobsz?

Egy újabb napon erre gondolsz és másnap hívsz.

Nem tudlak így elengedni

A testem a szívem csak úgy megfagy.

Soha nem gondoltam, hogy elhagylak téged.

Még időm sincs, hogy nehezteljek rád az emlékeimben

Ha el hagysz akkor túl kell lépned rajtam.

Az egy hazugság volt amikor azt  mondtad hogy szerettél?

Mikor azt mondod, hogy vége,

Mikor azt mondod, hogy töröljek el mindent,

Nem hiszem el egyiket sem.

Még nincs vége.(vége ,vége)

Alig félúton járunk ebben az unalmas szünetben,

Miért, miért miért vagy ilyen?

Ezt mind meg kell oldani ha még egyszer belegondolsz.

Miért, miért miért kell most?

Inkább sírsz, panaszkodsz és kéred a lehetetlent.

Miért, miért , miért kérdezel a szakításról

Ne hagyj el, Ne búcsúzz el.

Még nincs vége (nincs vége , nincs vége) 

Te voltál az aki velem játszott , vagy én voltam aki megváltoztatott téged?
Megpróbáltam ezt egyedül felfogni de az elmém romlik
Miért gondolod azt , hogy ennek vége van?
Ha bármilyen ok részévé válunk, akkor együtt legyünk újra annak a darabja.
A szerelemnek nincsen vége.

Megpróbáltam elégetni a képedet,
Még azt is töröltem ami bennem maradt.
De még mindig állandóan rád gondolok.
Vissza akarok menni a kezdethez.
Nincs időm hogy nehezteljek rád
Ha elhagysz akkor túl kell lépned rajtam.

Az egy hazugság volt amikor azt  mondtad hogy szerettél?

Mikor azt mondod, hogy vége,

Mikor azt mondod, hogy töröljek el mindent,

Nem hiszem el egyiket sem.

Még nincs vége.(vége ,vége)

Ne , ne, ne ,ne ,, kérlek ne menj el!

Nem tudom megmondani hogy mit gondolsz. 
Egész nap üresnek érzem magam. 

Az egy hazugság volt amikor azt  mondtad hogy szerettél?

Mikor azt mondod, hogy vége,

Mikor azt mondod, hogy töröljek el mindent,

Nem hiszem el egyiket sem.

Még nincs vége.(vége ,vége)

Ne mond hogy viszlát . "   ~ ♪

Az utolsó mondatnál elcsuklott a hangja és elfordította a fejét. Majd kis csend után egy nagyot ordított. 
- Sajnálom . Kérlek beszéljük meg. 
- Megmondtam hogy menj el . Gitározz annak a lánynak akivel olyan jól elvoltál az öltözőben - kiáltottam idegesen és nem sok kellett hozzá, hogy ismét eltörjön a mécses. 

U-kwon szemszög:

A szeretethiány miatt olyat tettem amit sosem szabadott volna , de a bűntudat és hogy szeretem őt arra késztetett hogy mindenképp visszaszerezzem. Egy héten át gyötört a fájdalom . Végig az járt a fejemben hogy nem ölelhetem magamhoz és utál. A számtalan hívás és a látogatás nem segített ezért elhatároztam , hogy gitározni fogok neki . Az első két dal nem nagyon fogta meg , de mindent beleadtam. Kezdett estére hidegebb lenni . Újabb dalba kezdtem bele . Nem szólt egy szót se csak hallgatta . Már lassan fél órája gitároztam eredmény nélkül. Már fáztam és az egyik refrén alatt sikeresen elbotlottam a tüsszögés miatt. Egyre nehézkesebb volt a játék a hangom is néha már remegett. Minie se volt már az ablakban. Lehet hogy abba kéne hagynom? Nem ő mindennél fontosabb. Egyszer csak egy ruhaanyagot éreztem végigsiklani a vállamon. Valaki egy pulóvert terített rám de amikor hátrafordultam Ő vele találtam szembe magam . A gitáromat félredobva  szorosan átöleltem.
- Kérlek bocsáss meg . Hülye voltam , de annyira hiányoztál hogy nem tudtam mit tegyek. Azt mondtad hogy csak két hét múlva látjuk mást és megpróbáltam pótolni a hiányod , de rájöttem hogy ez lehetetlen. - Hadartam vállába temetve arcom.
- Yookwon tudd hogy én szeretlek, de ez akkor is sok . Ha tudnád hogy mennyire fájt látni hogy... - nem hagytam befejezni mondandóját hanem egy csókkal hallgattattam el. Nem ellenkezett ,ami hatalmas megkönnyebbülés volt.
- Sajnálom , tudom hogy rettenetes dolgot tettem . Megbüntethetsz vagy fel is pofozhatsz ha akarsz csak annyit szeretnék hogy had lehessek újra veled.
- Nem bántalak . De ígérd meg hogy soha de soha nem lesz ilyen. - nézett gyönyörű barna szemeivel rám. - Gyere be! Nem szeretném hogy megfázz. 
- Megigérem . De nem zavarok?
-Ugyan dehogy . - vonszolt be az ajtón. Majd miután beértünk és becsuktuk az ajtót újra egymáshoz bújtunk. 
- Hiányoztál. Nagyon szörnyű volt nélküled.   - Tapadtam ajkaira ismét.Utána betoltam a hálószobába és ott folytattuk az egymást csókolását .
- Nagyon megbántott az amit tettél , de képtelen vagyok rád haragudni . Túlságosan szeretlek. - Motyogta.  Ledöntöttem az ágyra és a nyakát kényeztettem. És ezek után ...
A folytatást az olvasók fantáziájára bízom. :3